Anya vagyok?!

Mikor vagyok anya? Mikor érzem igazán azt, hogy én igazi anya vagyok vagy éppen jó anya vagyok? A választ nagyon nehéz megfogalmazni. 

Talán minden akkor kezdődik, amikor az orvos azt mondja megfogant a baba? Ekkor elindulnak az első aggodalmak. A pocakban való növekedéssel elindul a tervezgetés, a születéssel viszont elkezdődik az igazi élet. Amikor megfogom először a kezét, megdobban a szívem. Ránézek, és az ő tekintete, az ő első tekintete szívemig hatol. Érzem, amint elönt a melegség, elönt valami megfoghatatlan érzés. Tudom, hogy már nem csak én vagyok, nem csak magamra kell vigyázni, hanem rá is. Arra a csöppségre, arra a kis tökéletes lényre, aki az én gyermekem. Nem is tudjuk milyen nehéz szerepet rótt ránk az élet ezzel. Azt sem tudjuk mire vállalkoztunk. Sokan meg is ijednek ettől a kimondhatatlan gyönyörű tehertől. A boldogság viszont mindent felülmúl. A gyermek szívében ott dobog a mi szívünk, és a mi szívünkben pedig ott dobog gyermekünk szíve. Tőlünk lesz igazán boldog a gyermek, tőlünk lesz igazán jó ember az életben, tőlünk lesz igazán sikeres az életben. Nagyon fontos szerepünk van, hiszen mi határozzuk meg egész életének kezdetét. Az anyaság elkísér bennünket életünk végéig. Mindig feltesszük magunknak a kérdést, jó anyák vagyunk mi, jól végezzük a dolgunkat? Ne kételkedjünk, csak bízzunk magunkban és a szeretetünkben! Ha örömöt látunk gyermekünk szemében, jól végezzük ezt az édes feladatot. Mondjuk el neki mindig, mennyire szeretjük, mondjuk el neki mindig, mennyire büszkék vagyunk rá! A mindennapi aggodalmat tegyük néha félre, hagyjunk neki teret, hogy igazán ki tudjon teljesedni az ő kis világuk! Minden anya tudja, hogy a legfontosabb az életben a gyermek. Nincs más teendőnk, csak szeretetben nevelni őket, boldogságot hozni az életükben. 

Tudjuk, a legnagyobb kincs a világon a GYERMEK!